Szalakótás helyeken április végén
2015.04.28. 15:38
A szalakóták egyik jellegzetes élőhelyén, az ártéri erdőkben épp levelet bontanak a fák. A képen egy magasártéri társulás, a tölgy-szil-kőris ligeterdő lombkoronaszintjét láthatjuk. Ez az élőhelytípus erősen megritkult a Tisza mentén, csak töredékes állományai maradtak fenn, melyeknek nagy része az ármentesített területeken helyezkedik el. Ez a növénytársulás a ritkán elöntött területeket kedveli, legfőbb fa fajai a kocsányos tölgy, a magyar kőris és a vénic szil. Lombfakadás előtt virágzik itt a tavaszi tőzike, melynek utolsó példányait sikerült még lencsevégre kapni.
Tölgy-szil-kőris ligeterdő lombkoronaszintje április végén (Fotó: Göcző Gabriella).
Zsenge szilfalevelek (Fotó: Göcző Gabriella).
Tavaszi tőzike (Fotó: Göcző Gabriella).
A puszták világa is jellegzetes tavaszi képet mutat. A Büdös-szék környékén lenyűgöző vízi világ fogadja az arra tévedőt, madárparadicsom ez a javából!
Büdös-szék (Fotó: Göcző Gabriella).
A szikes területet nagy kiterjedésű, sekély víz borítja rengeteg madárfajnak adva otthont. Rövid sétánk alatt találkoztunk kanalasgémekkel, nagy kócsagokkal, nyári ludakkal, parti madarak, récafajok, sirályok , csérek és szerkők nyüzsgő sokaságával. A nádasból bölömbika szólt, felette barna rétihéja szállt.
A pusztán távcsövünk elé került egy kuvik, egy vadászó kék vércse, és természetesen a puszta ékkövét, a szalakótát is sikerült megpillantanunk.
Szalakóta (Fotó: Szitta Tamás).
Göcző Gabriella