Az újév elején a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság harmadik projektterületét, a Borsodi-síkot (HUBN1002) mutatjuk be.

A Borsodi-sík kiterjedése 37045,79 ha, amely 17 települést és külterületét érinti; például Mezőcsátot, Szentistvánt, Mezőnagymihályt, Gelejt, Igricit. A Borsodi-Mezőséget régen Kishortobágynak is nevezték, mivel a Tisza túlsó partján lévő Hortobágytól sem az élőhelyek jellegében, sem élővilágában nem tér el jelentősen. Nagy kiterjedésű gyepterületeit és a szikes pusztarészeket mozaikszerűen beékelődő szántók, mocsarak, vízállások, valamint a hegyekből érkező patakok tarkítják. Az egyik legfontosabb tájformáló tevékenység a legeltető állattartás, amely a természetvédelmi szempontból rendkívül értékes gyepterületek fennmaradását biztosítja. Emellett a természetvédelmi kezelések biztosítják a vízvisszatartást a puszta mélyebb részein, így a régi mocsarak, szikes tavak fennmaradását.

Szalakóta a zsákmányával (Fotó: Jakab Sándor)

Parlagi sas pár (Fotó: Seres Mihály Nándor)

A Borsodi-sík legfontosabb jelölőfajai a szalakótán kívül a haris (Crex crex), a parlagi sas (Aquila heliaca), a kerecsensólyom (Falco cherrug), a kék vércse (Falco vespertinus), a gólyatöcs (Himantopus himantopus), a fattyúszerkő (Chlidonias hybrida), a kormos szerkő (Chlidonias niger), a kis őrgébics (Lanius minor). A túzok (Otis tarda) kisebb populációja is megtalálható a területen, valamint meghatározott prioritás fajok a felsoroltakon kívül a nyári lúd (Anser anser) és a daru (Crex crex). A Nagyszék-lápa vízimadár világa diverz, ősszel nagy tömegben jelennek meg a vadludak, elsősorban a nagy lilikek (Anser albifrons).

Ragadozómadarak közül költ még a területen a réti sas (Haliaeetus albicilla), kisebb számban a barna kánya (Milvus migrans), a hamvas rétihéja (Circus pygargus), „átnyaral” a kígyászölyv (Circaetus gallicus), és ritkábban a békászó sas (Clanga pomarina), a szirti sas (Aquila chrysaetos) és a pusztai ölyv (Buteo rufinus) is. Pusztai ölyv megfigyelést télen a Borsodi-síkról is jelentettek már, ugyanis egyes madarak áttelelnek az országban.

Kígyászölyv (Fotó: Seres Mihály Nándor)

Hamvas rétihéja tojó (Fotó: Szitta Tamás)

Rétisas (Fotó: Seres Mihály Nándor)

Ritka átvonuló a fakó rétihéja (Circus macrourus) a területen. A téli megfigyelések alkalmával északról érkező gatyás ölyveket (Buteo lagopus) és kékes rétihéjákat (Circus cyaneus) is szép számban lehet látni.

Európai Madármegfigyelő Napokon a Nagy-széken (Fotó: Szitta Tamás)

Zoológiai értékek közül megemlítenénk még a lepkéket, melyek nagy fajszámban képviseltetik magukat a területen; például a farkasalmalepke (Zerynthia polyxena), a fecskefarkú lepke (Papilio machaon) és a kardoslepke (Iphiclides podalirius). A magaskórók foltjainak környékén találjuk a legértékesebb védett lepkefaj, a nagy szikibagoly (Gortyna borelii) populációit.

Kétéltű-, és hüllőfajok közül jellemző fajok a vöröshasú unka (Bombina bombina), a tavi béka (Pelophylax ridibundus), a barna ásóbéka (Pelobates fuscus), a zöld levelibéka (Hyla arborea), a pettyes (Triturus vulgaris),- és a tarajos gőte (Triturus cristatus), a vízisikló (Natrix natrix) és a fürgegyík (Lacerta agilis).

Emlősök közül védett fajok a molnárgörény (Mustela eversmannii) és a hermelin (Mustela erminea). A szintén védett ürge (Spermophilus) a pusztai ragadozók fontos táplálékállata. Azonban az emlősök  közül  a legkiemeltebb jelentőséggel a csíkos szöcskeegér (Sicista subtilis) bír, melynek egyetlen ismert hazai állománya a Borsodi-Mezőségen fordul elő.

Csíkos szöcskeegér (Fotó: Szitta Tamás)

A különleges madárvédelmi terület egyik prioritás faja a szalakóta, állományának megmaradása és növelése érdekében az első mesterséges odúkat több, mint 20 éve helyezték ki. Az odúk ellenőrzéséért és kezeléséért a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság és az MME Bükki Helyi Csoportja felel.

Odúkamera képe

A LIFE program keretén belül a Borsodi-Mezőségben számos jelentős beruházás valósult meg a szalakóták védelméért. A fészkelőhelyek hiányának mérséklése érdekében a területre több, őshonos fafajokból álló fasort terveztünk, melyek együttes hossza elérte a 25 km-t. További fatelepítések is zajlottak a területen a fás legelő helyreállítás akcióprogram keretében. A fás legelő rekonstrukció során lehetőségünk nyílt egy 35 ha nagyságú szántó terület visszagyepesítésére is, illetve gondot fordítottunk az inváziós keskenylevelű ezüstfa (Eleagnus angustifolia) állományok felszámolására.

A szalakóták költését a fatelepítéseken túl mesterséges odúk kihelyezésével is igyekszünk elősegíteni, így a pályázat keretén belül 1000 db odú lett elkészítve és kihelyezve a Dél-Hevesi és a Dél-Borsodi Tájegység területein. Ennek köszönhetően a szalakóta párok száma 2015-2019-ig jelentős mértékben emelkedett a BNPI területén. A fajvédelmi programok nagyon fontos részét képezik a projektek társadalom számára történő bemutatása, kommunikációja. Ennek érdekében hoztuk létre a Szalakóta Tanösvényt Tiszabábolnán. A tanösvényen tíz információs tábla vezet végig, illetve részét képezi egy nagyméretű zárt és egy nyitott madármegfigyelő torony, továbbá három fotós les is.

Azok számára, akik mélyrehatóbban is meg szerették volna ismerni a szalakóták mindennapjait, lehetőségük volt nyomon követni 2018-ban és 2019-ben egy-egy szalakóta pár életét webkamera rendszer kiépítésének köszönhetően. A kamerarendszer egy, az odúra néző külső kamerából és egy, az odú belsejében zajló eseményeket közvetítő belső kamerából épült fel.

 „A szalakóta védelme a Kárpát-medencében (LIFE13/NAT/HU/000081)” LIFE program keretében megvalósult tevékenységeknek köszönhetően bízhatunk a szalakóták természetvédelmi helyzetének stabilizálódásában még inkább javulásában.

Csoport a Szalakóta Tanösvényen (Fotó: Soós Gábor)

A Szalakóta LIFE pályázatnak köszönhetően lehetőségünk nyílt három kiadvány megalkotására is, melyek a BNPI bábakalács füzetek sorozatát erősítik.

Hák Flóra, Soós Gábor, Török Hunor